A takarékosság nem velünk született tulajdonság. Cikkünkben megvizsgáljuk, hogy mi áll az egyénenként eltérő pénzügyi személyiségfejlődés hátterében, illetve azt is, hogyan lehetünk mi és családtagjaink is takarékosabbak. Tarts velünk a pszichológia és a spórolás határmezsgyéjére!

Tanult pénzügyi és spórolási minták

A spóroláshoz való viszonyunkat ugyanúgy a gyermekkorunkból származtathatjuk, mint a legtöbb tanult viselkedésmintát. Mivel a két nem pénzhez való viszonya eltérő, a spóroláshoz, beosztáshoz való kapcsolatunk inkább az anyától eltanult viselkedést jelenti, hiszen a nők általában hajlamosabbak takarékoskodni saját és családtagjaik, gyermekeik biztonsága érdekében, számukra a pénz elsősorban biztonságot jelent, valamint eszközt, amit szeretteikkel megoszthatnak. Ennek az evolúciós alapja, amikor a társdalom nőtagjai a gyűjtögetők, felhalmozók, az összegyűjtött javak elosztói voltak. A férfiak számára a vadászat élménye volt jelentős, az anyagi javak, a zsákmány megszerzése, ami dominanciát, presztízst jelentett, mindemellett sokkal inkább kockázatvállalóbbak voltak, ezért szeretnek a mai kor férfijai ügyeskedni a pénzzel.

Az emberek többsége gyermekkorától kezdve találkozik pénzkezelési mintákkal, amelyek nagyban befolyásolhatják, hogy milyen esélyekkel indulnak a gazdasági életben. Azoknak a fiataloknak, akiknek jelentős hitelkártyaadósságai halmozódnak fel, többnyire a szüleik is hasonló gondokkal küzdöttek.

Vannak olyan családok, ahol az a norma, hogy a pénz arra való, hogy elköltsük, feléljük, hiszen „csak az a miénk, amit megeszünk”. Ezzel szemben vannak olyan családok, ahol a spórolás az elsődleges, mert az anyagi biztonság a legfontosabb, ami sokszor a legapróbb hétköznapi örömök rovására is megy. Azok a családok, akik a keresetüket úgy tekintik, mint a saját családtagjaik jólléte, örömforrása, a szeretteikkel való megosztásra helyezik a hangsúlyt.

Hogyan lehetünk takarékosabbak?

Az első dolog az, hogy lecseréljük azt a szót, hogy spórolás, és helyette inkább pénzügyi tervnek hívjuk, hiszen azért is nehéz elkezdeni a takarékoskodást, mert a spórolás, takarékosság szavakhoz olyan negatív dolgokat társítunk, mint a lemondás, szenvedés. Ahelyett, hogy azzal foglalkoznánk, amink van, folyton az jár az eszünkbe, hogy mitől kell megfosztani magunkat, legyen szó akár egy vacsoráról, akár hobbiról, szórakozásról, minőségi ételekről.

Érdemes egy érzelmileg jelentős cél kitűzésével és elérésével kezdeni, ami számunkra fontos, örömet adó. Ez lehet utazás, új autó, képzés, új hobbi. Ehhez a cél eléréséhez lehet elkezdeni a számokat rendezgetni, irányítani a költekezést. Sokkal könnyebb lemondani ezután olyan dolgokról, amikre igazából nincs is szükségünk, jobban tudjuk motiválni magunkat így a takarékosságra. Már hetek alatt meglátszik a költségvetésen, ha a sok apró, fölös kiadást az ember nélkülözni tudja a számára érzelmileg fontos cél érdekében. Másoknál bevált módszer, ha a megtakarítandó összeget hónap elején elkülönítik, például a fizetésük 10%-át átutalják egy külön számlára.

Lehet próbálkozni költésmentes héttel, hónappal, amikor nem egy vágyott cél, amit szeretnénk elérni, hanem maga a feladat a kihívás, hogy meg tudjuk-e állni a felesleges költekezést.

Sokan nem tudatosan költik a pénzt, mert fogalmuk sincs arról, hogy mennyi pénz folyik ki a kezükből valójában. Ebben persze segíthet, ha vezetjük a kiadásainkat egy spórolási táblázat vezetésével, hiszen így könnyebb követni, mennyi pénztől válunk meg. Természetesen vannak már olyan alkalmazások is, amelyekkel ez könnyebb. Ezek közül is kiemelkedik a krewZ applikáció, amelynek a felületén követhetjük a teljes család pénzügyeit, miközben a pénzügyi tudatosságra való nevelésben is segíthet már egészen fiatal kortól.

Pénzügyi nevelés – már gyerekkortól

A pénzügyi edukáció része, sőt, központi feladata a tudatosságra nevelés. A pénz gyűjtésével és költésével kapcsolatban dolgunk szülőként már akkor elkezdődik, amikor a nagyi az első ezrest nyomja a lurkó kezébe fagyira, vagy megvesszük az első malacperselyt az aprónak.

Számunkra a kihívás leginkább talán annak eldöntése, hogy hagyjuk-e, illetve mikortól hagyjuk gyermekünknek, hogy elköltse spórolt pénzét, elkölthet-e akár egy nagyobb összeget saját döntése alapján arra, amire szeretné. Ez nehéz kérdés lehet azokban a családokban, ahol a pénzzel való gazdálkodás tanítgatása, a gyermek “első szárnypróbálgatásának” lépései kimaradtak, és hirtelen egy tomboló 10 évessel találjuk magunkat szemben, aki nem érti, miért nem vehet a nehezen összekuporgatott zsebpénzéből egy számunkra teljesen haszontalan, felesleges, drága kacatot. 

A pénzügyi nevelés e tekintetben komplex és sokrétű folyamat. Van néhány lépése, amelyet érdemes szem előtt tartani azért, hogy a fent említett kép másként alakuljon. 

1. A számok megismerését kössük valós, a kisgyermek számára is értelmezhető fogalmakhoz. Így már az alapműveletek megismerésével bevezethető a pénzfogalom, ami így nem egy absztrakt dologként jelenik meg a gyermek fejében, hanem azonnal összekapcsolhatja valós értékekkel, termékekkel. Az élménypedagógia a közoktatásban is nagyon fontos és hatékony eszköz lehetne: valós problémák megoldásával egészen fiatalon is sokkal hatékonyabban felhasználható, ún. adaptív tudást adhatunk gyermekünknek.

2. Kis lépésenként avassuk be családunk pénzügyeibe gyermekeinket! Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ki kell kérni a másodikos véleményét arról, hogy melyik lakáshitel-konstrukciót érdemes választanunk, de minél előbb találkozik az ember azzal a ténnyel, hogy az ÉLET pénzbe kerül, annál inkább képes lesz azt megbecsülni. Írhatunk például közösen bevásárlólistát, játszhatunk otthon termékösszehasonlítást, tinédzserekkel már bátran megoszthatjuk a havi költségtáblázatunkat, elküldhetjük őket postára a sárga csekkel és pénzzel.
3. A pénz értékét a munka ismerteti meg legjobban. A diákmunka hasznos, nemcsak anyagi vagy jellemformáló szempontból, hanem a pénzügyi edukáció kapcsán is. Érdemes a munkát olyan módon bevezetni, amelyben egy – akár közösen kigondolt – nagyobb célt társítunk mondjuk a vakáció alatt végzett tevékenységekhez, hogy ezt a fiatalok ne kényszerként és rabszolgaságként éljék meg, hanem legfeljebb szükséges rosszként, amelyet egy áhított dologért cserébe megtesznek. Figyeljünk arra, hogy a nyári munka törvényes keretek között működjön.

4. Ne gátoljuk őket saját célok kijelölésében a spórolás kapcsán, legfeljebb próbáljuk azokat ésszerű mederben tartani. Már akár kiskamasz korban is sok olyan vágya van egy gyereknek, melyet a szűk család nem akar vagy nem tud egyedül megvenni. Itt egy nagycsaládi összefogás és a gyerek belefektetett energiája (a szomszéd kertjének a locsolásával, vagy a szomszédnénik kölnivel locsolásával, ötösök szerzésével, házimunkával, nyári munkával, bármivel, ami erőfeszítés) segítségével megszerzett tárgy vagy élmény erősítheti a családi összetartozást és azt az élményt, hogy gyermekünket partnernek tekintjük. 

A nyári munka, a pénzügyi edukáció, a spórolás, a megtakarítási hajlandóság, a megtakarítási célok kitűzése tehát nem egyszerű feladat, de a krewZ alkalmazás letöltése és rendszeres használata megkönnyítheti a dolgunkat.

Töltsd le a KrewZ applikációt még ma!

App Store

Google Play