fbpx
2021.11.12.
Így készült: a krewZ mesekönyv

Ez a mesekönyv a legkisebbeknek kínál fantasztikusan izgalmas utazást, amely során megismerkedhetnek a zsebpénzzel, egy űrcsaláddal, a bankkártyával, egy kisfiúval és testvérével, a munkával, egy bohókás professzorral és számtalan kalanddal földön, vízben, levegőben. A könyv egyszerre edukál és szórakoztat felnőttet és gyereket egyaránt.

 

Trifonov Gergely és Simon Gábor, a krewZ-univerzum szellemi atyjai mesélnek arról, miért is született meg ez a mesekönyv:

TG: „A történet főszereplői űrlények, akik véletlenül keveredtek a Földre, így nem ismerhetik az itteni viszonyokat, ezért nekik is meg kell tanulniuk mindent, ami a boldoguláshoz szükséges. Ez a perspektíva pont illeszkedik a pénzügyekkel éppen ismerkedő gyerekekéhez, hiszen nekik is az alapoktól kell felépíteniük mindent.”

A mesekönyv megírásához Erdődi-Juhász Ágnest, a Péterfy Akadémia hallgatóját, a Felhő Café főszerkesztőjét találták meg.

TG: „Szerencsére a könyvön dolgozó csapat tagjai között azonnal megvolt a kémia. Rögtön ment a közös ötletelés. Az űrhajós–űrlényes alapötlet nagyon gyorsan ki lett bontva, és hirtelen azt vettük észre, hogy kész az alapsztori, ami után Ági nagyon gyorsan haladt az írással, az illusztrációk pedig erre épülve készültek a szöveggel.

SG: „Igen, nagyon szuper volt vele dolgozni! Az elején volt egy részletesebb briefelés, viszont menet közben alig-alig kellett beleszólni. Magyarul megvolt a kémia.”

Ági óriási lelkesedéssel mesél a közös munkáról, pedig kezdetben ijesztő volt a felkérés, több tényező miatt is:

EJÁ: “Először nagyon megijedtem ettől a feladattól, pedig mások is pedzegették már korábban, hogy megpróbálhatnám a meseírást, de nem éreztem úgy, hogy ebben különösebben jó lennék. Aztán elkezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy mégiscsak érdemes lenne megpróbálni. Mielőtt belekezdtem, nagyon sok mindent elolvastam, a meseterápiától kezdve a gyerekek pénzügyi neveléséről szóló anyagokig, ezekből próbáltam ötleteket meríteni. Az anyaggyűjtés és kutatás után másfél hónap alatt meg is írtam a mesét. Hetente minimum egy fejezetnyit haladnom kellett , ami két kisgyerek mellett hatalmas kihívás volt, de rettenetesen élveztem.

A földönkívüli témában szerencsére volt segítségem. A Péterfy Akadémiára járok, ahol nagyon sokrétű a társaság vesz körül. Vannak sci-fi íróink is, velük is sokat beszélgettem. Emellett hihetetlenül sok fizika és kémia tanulmányt elolvastam, hogy a történet hiteles legyen. Az írásban ilyen szempontból nagyon lelkiismeretes vagyok.

Egyébként majdnem minden karakter valós, a nagyobbik fiam Simonnak hívják, róla neveztem el az egyik főszereplőt. Ennek nagyon örült, nekem pedig érzelmileg volt fontos. A taxis jelenetnek egyébként ő adta az ötletét! Megkérdeztem, milyen űrnagyit tudna elképzelni a történetben és ő mondta, hogy legyen vagány taxis a nagymama. Ákos bá karakterét egy nagyon kedves barátom ihlette, aki nagyon okos, egy percig sem volt kérdéses számomra, hogy a tudósomat róla nevezzem el. De szinte az összes névnek van jelentősége számomra.

Volt egy kisebb elakadásom, a hetedik fejezetnél. A gyors és feszes munkatempó miatt nagyon elfáradtam. Egy hetet pihennem kellett, mert azt éreztem, nem tudom úgy átadni ezt a történetet,ahogy megérdemelné. Szerettem volna picit visszanyerni a lelkesedésemet, és az egyhetes pihenő után sikerült is úgy folytatnom a munkát, ahogy előtte.

A mesekönyvírás igazi élményprojekt volt. Mint egy játék, ehhez tudnám hasonlítani. A legnehezebb része az volt, hogy  soha nem szoktam terv szerint írni, itt pedig kellett egy koncepció, hogy tudjam, hová fut majd ki a történet. A vázlatírás és fejezetekre bontás nagyon izgalmas volt, de  kihívás is egyben. Azért is volt jó ebben a közegben mozogni, mert a novelláim általában borús, néhol nyomasztó, érzelmileg megterhelő témájúak. Úgyhogy nem zárkózom el a jövőben a meséktől sem, akár még az is lehet, hogy folytatni fogom ezt a vonalat.”

Mesekönyv lévén ebből az alkotásból nem maradhatnak ki az illusztrációk, és az ötletgazdák csakis egyetlen emberben gondolkodtak. Ő pedig Merényi Dániel:

SG: „Sosem terveztünk mással dolgozni. Elég jól ismerjük a különböző irányú munkáit, nem csak a Napirajzot – bár a könyv illusztrációin is felfedezhető jó néhány napirajzos utalás.”

TG: „Egy pillanatig sem volt B terv az illusztrátor személyét illetően, tudtuk, hogy ez működni fog. Nagyon fontos szempont volt a kezdetektől fogva, hogy a könyv a felnőttek számára is élmény legyen, és ehhez az ő illusztrációi kellettek.”

Dani is mesél a közös munkáról:

MD: „Kedves ismerőseim és barátaim, Gergő és Gábor, hál’ istennek megtaláltak engem ezzel az elképzeléssel, hogy mesekönyvet szeretnének csinálni, és mi lenne, ha én illusztrálnám. Nem mondtam egyből igent, mert nekem állandóan bajaim vannak a határidővel, ami abból fakad, hogy nagyon sok minden érdekel – az I. világháborús kutatásoktól kezdve a kerékpárváz-építésen át a hegedűkészítésig minden. És családom van, házat újítok fel, tehát a legrosszabbkor jött ez a felkérés, de hát nyilván nem tudtam neki ellenállni.”

TG: „Az volt a terv, hogy felkérjük a munkára, és ha nem vállalja holmi építkezésre meg nagybőgőórákra hivatkozva, akkor kelepcébe csaljuk, és nem engedjük ki a pincéből, amíg el nem készül.”

MD: „Amikor kiderült, hogy ez egy mesekönyv, akkor átváltottak a fejemben kapcsolók, hogy ezek milyen rajzok meg festések lesznek majd, de ennél jobban nem érdemes belemenni addig, amíg nem ismeri az ember a szöveget. Azt tudtam, hogy földönkívüliekről és gyerekekről lesz szó, és arról, hogy ők találkoznak. De mivel a Pataky Attilán kívül nagyon kevesen találkoztak még eddig földönkívüliekkel, nem tudjuk, hogy milyenek. Ilyenkor például célszerű megvárni a szöveget.

Az én munkámba nagyon nem akart beleszólni senki. És ez egyébként nem is annyira jó, mert van bennem egy bizonytalanság, hogy most ez tényleg annyira jó, hogy nem kell hozzányúlni, vagy csak nem mernek szólni. Tényleg annyira szabad kezet kaptam, hogy kvázi egy légüres térben lebegtem a munka során. Ebből a szempontból hasonlít a Napirajzhoz, mert azt is 16 éve csinálom, és 2007 óta jelenik meg itt-ott, és azt hiszem, eddig háromszor szóltak bele szerkesztők.

De azért ez nyomasztott is. Magammal szemben kell valahova tennem a lécet, és azt minduntalan meg is ugrani. A két Milli és Rémi alatt nagyon sokat fejlődtem, kialakult közben egy rutin, és ahhoz képest akartam még sokkal jobbat. De még itt is vannak hiányérzeteim. Ha lesz folytatás, és én fogom illusztrálni, akkor jó pár dolgot máshogy fogok csinálni. Itt már az elején kialakult egy olyan koncepció, hogy egész oldalas képek lesznek a könyvben, és ez nem biztos, hogy jó döntés volt. Ez egy kötöttség volt már a kezdetektől, pedig sokkal jobb szabadon hagyni ezt a kérdést: ha mondjuk már a fele könyv meg van írva, akkor érdemes eldönteni, hogy mi a koncepció.

Én ebben a könyvben is próbáltam olyan rajzokat csinálni, amik az információt színezik. Vagy igyekeztem egy olyan köztes akciót lerajzolni, ami konkrétan nincs is leírva a könyvben. Persze, vannak olyan sarokpontok, amikor az olvasó igényli a drámai részek megjelenítését. Ilyen drámai rész, amikor összetörik a szérum. Azt látni kell. De például a taxi felújítása az meg egy olyan rajz volt, amit nagyon szerettem csinálni, viszont az nem egy fajsúlyos dolog, mert igazából mindegy, hogy néz ki a nagypapa garázsa, de mégsem… Azért volt ez egy nagyon szép munka, mert én úgy gondolom, sikerült olyan atmoszférát teremteni a rajzokon, ami segíti a szöveg befogadását. Ha ez megvalósul akkor jó az illusztráció.”

 

Ági és Dani a közös munka során egyszer sem találkoztak, minden megbeszélés online történt, mégis mindketten azt érzik szinte az első pillanattól értették egymást, és csodás dolog született kettőjük keze által:

MD: „Borzasztóan fájlalom azt, hogy mi Ágival nem tudtunk személyesen találkozni. Ezt azért bánom nagyon, mert elsőre teljesen tökéletes szövegeket írt, nagyon profi melót csinált, és egy iszonyatosan kedves csaj, teljesen ideális volt minden. A szövegei soha nem döccentek meg, jó volt a ritmusuk, nem kellett arra figyelni, hogy mondjuk két nagyon szignifikáns rész pont egymás mellé kerül, amiket jó lenne illusztrálni, mert akkor a könyvben hülyén fog kinézni, hogy egy fél oldalnyi szöveg választja őket el egymástól. De egyébként is nagyon profin volt kezelve a szöveg. Amikor nekem valami észrevételem volt, és szóltam volna, addigra már ki is volt javítva.”

EJÁ: „A novelláimban általában jellemzem a karaktereim külsejét, de a mesekönyv szereplőit inkább a mozgásukkal és a gesztusaikkal akartam életre kelteni, hogy Daninak legyen ebben egyfajta szabadsága. Aztán egészen elképesztő volt amikor megláttam az első illusztrációt, és szinte minden ugyanolyan volt rajta, mint a fejemben! Ez valami csoda, amit ez az ember a papírral és a festékkel művel! Emlékszem, ez volt az első gondolatom. Egyébként hetekig az első kép volt a telefonom háttere. Ilyenfajta egyezést soha nem tapasztaltam még, azt rajzolta le, amit én elképzeltem.

MD: “Bennem amúgy mindig van egy ilyen örök elégedetlenség, és a rajzok közül is meg tudom neked mondani, hogy melyik az, amelyikben már volt egy pici alibi, de volt olyan is, ami meg nagyon rajzoltatta magát. De egyébként ez egy élménymunka volt, és itt megint visszatérnék Ágira. Élményszerű volt ilyen minőségű szöveget olvasni. Még úgy is, hogy nálunk tele a gyerekszoba könyvekkel, tévénk pedig nincs. Rengeteget olvasunk a lányoknak, meg már ők is maguknak. Azokkal a könyvekkel és sikerkönyvekkel összemérve is ez egy nagyon jó minőségű szöveg. Nekem illusztrátorként csak föl kellett feküdni a tetejére.”

Ági és Dani a mesekönyv edukatív tartalmáról is szót ejt:

EJÁ: „Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet ezt gyerek szemszögből megragadni, illetve mi lehet az, amit nekik első körben át lehet adni a mese által. A szülő-gyerek kapcsolat szempontjából is nagyon fontos, hogy ezekről a dolgokról beszélgessünk. A gyereknek fontos megérteni azt, hogy miért nincsen vagy miért van pénz olyan dolgokra, amikre épp vágyik. Fontos az, hogy elmagyarázzuk, mik a lehetőségeink, és azon belül hogyan mozoghatunk úgy, hogy mindenkinek megfelelő legyen.

MD: „A legnagyobb erénye ennek a könyvnek egyébként az, hogy úgy van benne a fő témája és a célja, hogy abszolút nem szájbarágós. Úgy szól a pénzügyi tudatosságról meg arról, hogy az életünket hogyan szövi át a pénz, hogy egyetlen egy olyan mondat sincsen benne, amiről éreznéd azt, hogy ez cipőkanállal van beleerőltetve. Annak csak buktatói vannak, amikor a felnőttek megpróbálnak gyerekszemmel gondolkodni, csak az működik, ha egyenrangú társként szerepelnek, és itt abszolút ez történik. Azért gondolom, hogy sikere lesz ennek a könyvnek, mert nem didaktikus. Nagyon nagy büszkeséget érzek, hogy ebben benne lehettem.”

TG: “Nagyon szuper alkotói gárda állt össze, és elég sok ötletünk van a további közös munkát illetően. A krewZ-univerzum alapjait szerintem sikerült lerakni, ezt a célt tehát teljesítette a könyv, azt pedig csak remélni tudom, hogy valóban hasznos olvasni- és mesélnivalót adunk az erre fogékony közönségnek.”


krewZ team
A KrewZ érintéses kártya kibocsátója a DiPocket UAB a Mastercard International engedélye alapján. DiPocket UAB | Upės str. 23, 08128 Vilnius, Litvánia | contact@dipocket.org Engedéllyel rendelkező Elektronikuspénz Kibocsátó a Litván Nemzeti Bank felügyeletében (#75)