fbpx
2022.01.18.
Készpénznek vehető-e a tinik pénzügyi önállósága?

Mennyire engedjük át a döntést egy nagyobb összeg elköltése esetén gyerekünknek? Kövessük-e a pénz “útját”? Kritizáljuk-e a döntést, ha például olyan dologra költötte el gyermekünk a keresetét, ami a mi megítélésünk szerint kimondottan rossz volt? Miért lehet jó döntés a számlanyitás?

A pénzügyekkel való első találkozás a családi élet természetes része, és a szocializációs folyamat szempontjából hangsúlyos szerepet kap. Ennek egyik fele a pénzzel mint tárggyal való ismerkedés (apró- és papírpénz), másik oldala az anyagi érték megtanulása, amit a gyerek a saját szükségletein és vágyain keresztül érzékel (például megkapja a hőn áhított játékot vagy sem).

 

Amíg a pénz mint fizetőeszköz az egyik család életében jelentheti többek között a biztonságot, az egészséges életfeltételek és a kitűzött célok megvalósulását, addig más családok életében a folyamatos frusztráció, a konfliktusok, az elégedetlenség és a nélkülözés forrása lehet. A gyerek pedig ezen a szemüvegen keresztül látja a pénz értékét és hasznát, ami formálja a hozzá kapcsolódó attitűdjeit.

 

A mai napig is jellemző a magyar családok egy részére, hogy a pénz és az anyagiakkal való bánásmód egyfajta tabutéma, amiről a gyerekeknek, a gyerekek előtt nem feltétlenül beszélnek. Hajlanak arra, hogy az esetleges problémákat elrejtsék előlük (például átmeneti vagy tartós anyagi deficit a családban a szülő munkanélkülivé válása miatt), vagy az anyagiakról történő beszélgetés helyett másra terelik a figyelmét (például egy vágyott nyári tábor befizetését ahhoz kötik, hogy milyen bizonyítványt szerez, miközben a szülők tudják, hogy nincsen rá pénzük). A szülő sokszor tudattalanul reagál így, mivel képtelen szembesülni azzal a problémával, ami az anyagiakhoz kötődik, és gyakran a saját gyerek- és fiatalkori élményeiből táplálkozik.

Az pedig egy komplex kiértékelési folyamat eredménye, hogy a szülő mit enged meg magának és mit a gyereknek, amikor pénzköltésről van szó. Ebben a tekintetben sem egységes a kép, hiszen előfordulhat, hogy a szülő saját vágyai és szükségletei kerülnek előtérbe, mert például a saját gyerekkorában nélkülözni kényszerült, vagy felnőttként tudatosul csak számára, hogy valójában mire van szüksége, és lehet kényszer-, illetve pótcselekvés is a pénzköltés. Emiatt a gyerek igényei háttérbe szorulhatnak, amit az mozgat, hogy a gyerek várja csak ki a sorát: amikor a szülő már mindent megkapott, amit szeretett volna, majd akkor következhet a gyerek. A másik esetben pedig éppen az szembeötlő, hogy a gyerek kéréseinek teljesítése mindenek fölött áll, és a szülő hajlandó mindent megtenni érte, akár annak árán is, hogy teljesen lemond a saját szükségleteiről, hogy a szükséges pénzt összegyűjtse (például sosem ebédel a munkahelyén), vagy komolyabb kockázatokat vállal, ami beláthatatlan következményekkel is járhat (például kölcsönt vesz fel, amire nincsen fedezete). Ilyen helyzetben a gyerek nehezen tud eligazodni, hiszen az első esetben, amikor alapvető dolgokat nem kap meg, akkor a hiány érzése erősödik meg benne, a másik esetben pedig nyomást vagy kiüresedettséget érezhet, amikor mindent megkap (akár azt is, amire nem vágyik).

A gyermek pénzügyi tudatosságra nevelése külön figyelmet és időráfordítást igényel. Sokszor nem elegendő önmagában a szülői példamutatás, hiszen a gyerek személyisége, céljai és élethelyzete merőben eltérhet a felnőttekétől.

 

Alapvetően gondot jelent, amikor a gyerek által megfogalmazott vágyakra a szülő automatikus elutasítással reagál azért, mert például a saját gyerekkorában még nem létezett az a dolog, amit a gyerek szeretne (okoseszközök, trendi ruhák stb.), esetleg neki nem volt rá szüksége (például serdülőként bankszámlára), vagy nem engedhette meg magának abban az életkorban, amiben a gyerek éppen van (gimnáziumba járni autóval).

 

Ilyenkor érdemes a szülőknek önvizsgálatot tartani, és a reális anyagi keretek figyelembevételével a gyerek nézőpontjából is megvizsgálni a kéréseket. Ugyanis a pénz és az anyagi javak összetett módon befolyásolják a fiatalok én-bemutatását, amelynek része például a beilleszkedés, az önkifejezés, a társas szerepek működtetése és az önfejlesztés is. Azt is láthatjuk, hogy a mostani serdülő korosztályban sokan vannak, akik tudatosan, szakmailag felkészülten foglalkoznak saját pénzügyeikkel, és a középiskolás évek végére komoly megtakarításokkal, befektetésekkel és folyamatos bevételi forrással is rendelkeznek. Nyilván az anyagiakra való túlzott fókuszálás olyan feladatokról terelheti el a figyelmüket, amelyek fejlődésük szempontjából lényegesek lennének, és később már nem lesz rá lehetőségük (például tanulásra vagy kortárskapcsolatokra fordított idő).

Amit kisgyerekkortól kezdve érdemes megfigyelni, hogy a gyerek hogyan bánik a rábízott tárgyi eszközökkel, illetve a szükséglet-kielégítés során miként működik.

Az egyik központi kérdés a mértéktartás, azaz az önszabályozás kérdése. Amennyiben a gyerek képes önuralmat gyakorolni, késleltetni a vágyait, akkor ez később a pénzügyei kezelésében is segítségére lehet.

A másik támpontot a szorgalom jelenti: ha a gyerek képes erőfeszítéseket tenni céljai elérése érdekében, akkor az anyagiakat érintő esetekben is képes lehet a gyűjtésre. Ugyanígy a takarékosságra való képesség is hasznára válhat, mivel a megszerzett összeg megtartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerek gazdálkodhasson a pénzével. Ehhez kisebb korban érdemes rendszeresíteni egy olyan helyet (például pénztárca, persely, doboz, fiók), ahol kizárólag a pénzét tudja tartani, és szükség esetén fel tudja használni, amit a szülővel közösen rendszeresen ellenőrizni (például megszámolni, érték szerint csoportosítani) lehet. Közben pedig a pénz felhasználására vonatkozóan beszélgetést kezdeményezhet a szülő, javaslatokat és támpontokat adhat a gyereknek, hogy abban az életkorban mire lehet és érdemes költeni, mennyit ér az összegyűjtött pénze (például csak egy tábla csokira elég, vagy egy bicikli is kijön belőle). Ebben a szülő értékrendje is szerepet játszik, és annak a nyílt kifejezése, hogy mit vár el a gyerektől, milyen határokat szab számára.

Később – serdülőkortól kezdve – egy tudatosabb tervezési folyamat indul el, ahol már a bankszámlanyitás és az ott gyűlő pénzhez való hozzáférés, illetve felhasználás módja gyakoribb egyeztetést igényel. Kezdetben a számlához nem szükséges bankkártyát adni a gyerek kezébe, hiszen 12-13 éves korig a spontán, vágyak által vezérelt vásárlás még erősebb. Az pedig, hogy mikortól és milyen körülmények között kezelheti a számláján lévő összeget a fiatal, függhet a gyerek készpénzkezelési szokásaitól: amennyiben könnyedén költi a pénzét, akkor érdemes vele többször beszélgetést kezdeményezni, hogy mi motiválja a döntéseiben, továbbá valójában mire van szüksége, amikor önállóan dönt. Amikor képessé válik arra, hogy kontrollálja a kiadásait, onnantól lehet nagyobb teret adni a bankkártyás és átutalásos vásárlásra. Ebben a helyzetben annak is szerep jut, hogy milyen forrásból kerül pénz a gyerek számlájára, hiszen egész más a szülő megítélése, hogyha a saját fizetéséből havi juttatást ad (akár magasabb összeget, takarékosság céljából vagy csak zsebpénzt), vagy más helyről kapja a gyerek a pénzt (ösztöndíjból, diákmunkából, rokonoktól stb.). Ezen a ponton érdemes megemlíteni az ún. mentális könyvelést, ami azt jelenti, hogy kognitív szinten egy anyagi bevételre és a kiadásokra hogyan tekintünk. Minél idősebb a gyerek, annál nagyobb kognitív kapacitásra tesz szert, ami megalapozza a hatékony döntések meghozatalát és komplex probléma-megoldási képességet. Eszerint képessé válik külön „dobozokba” elhelyezni a pénzét, amiben szerepe lesz időbeli tényezőknek, a forrás jellegének és a személyes szükségleteknek. Tehát számítani fog, hogy például a gyerek rövid vagy hosszú távú célokra gyűjt, megkapja a pénzt vagy megdolgozik érte, illetve mit szeretne jelen időben élvezni, használni.


krewZ team
A KrewZ érintéses kártya kibocsátója a DiPocket UAB a Mastercard International engedélye alapján. DiPocket UAB | Upės str. 23, 08128 Vilnius, Litvánia | contact@dipocket.org Engedéllyel rendelkező Elektronikuspénz Kibocsátó a Litván Nemzeti Bank felügyeletében (#75)